Szende szerény ibolyák völgyén füzögetve bokrétát,
Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.
Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,
S a fák lombi fölé könnyeket ejtve futott.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Petőfi Sándor - Bucsú
Irígyen a sors boldogságom ellen, Pozsony! körödből ismét messze hí; Megyek - de dúlva van bucsúzó mellem, Miként váradnak puszta termei. Ut...
-
Rákosnak szomorú mezején járván, magyar, hallod Fái között a szél mily keseregve nyögel? Oh nem szél nyögel ott, ősid fölisteni lelke ...
-
Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem érzem: Nincs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.
-
Vert az óra, Halnak a remények, Kik szívembe Hajnalfényt hintének; Szebb jövendő Tiszta hajnalfényét, Mely keblemnek Éjjelét üzé szét. Vert ...
No comments:
Post a Comment